El lehet néha gondolkodni azon, hogy különbség van-e egyik vagy másik munkában, amit az emberek végeznek. Bármennyit csűrjük-csavarjuk a témát, a végén arra döbbenhetünk rá, hogy egyetlen munka sem lehet nehéz akkor, hogyha azt az emberek szívből végzik. Nagyon sok ember életében a tánc is úgy jelenik meg, mint munka. No, de nem azért, mert ez nehézséget jelentene neki, hanem azért, mert egyszerűen ebből élnek meg. A kritikus azt mondaná, hogy nem is munka az, amikor az ember folyamatosan csak táncol, vagy mondjuk énekel. Kérdés az, hogy erre bárki, bármikor képes lenne? Bizonyára nem, csakis az, aki erre született, akinek erre van tehetsége és türelme. Hiszen, hogyha belegondolunk, akkor észrevesszük, hogy a táncnak, mint hivatásnak is megvannak a maga szépségei és nehézségei is, mint mindennek az életben. Vegyük például a világhírű Lord of the Dance két magyar táncosának a példáját. Bizonyára egy ilyen nagyszerű csapatba a bekerülés nem egyszerű, de a kitartó munkának és tehetségnek köszönhetően, nekik mindez sikerült. Krén Andreáról, és Papp Zoltánról beszélünk, akik mára már annyira kinőtték magukat az együttesben, hogy főszerepeket is kapnak, holott eleinte csak a tánckarban szerepeltek. Aki ezt a műfajt kedveli és követi, az nemrégiben meg is tekinthette őket hazánkban, hiszen itt járt az együttes. Ma már két Lord of the Dance csapat járja a világot és mutatja meg tehetségét a közönségnek. Folyamatosan úton vannak, az egyik fellépés a másikat követi. Egész évben buszon, vagy Hotelekben laknak.